Tűzvész - Átadta neki a segélycsomagot, amikor felismerte: 4 évvel ezelőtt, ő lopta el a telefonját.

Updated: Jan 10, 2021

Felzaklatta a Csíki kedélyeket rendesen ez a tűzvész. Nincs amit ezen csodálkozni. Azt azonban őszintén mondom, nagyon sokan jól tennék, ha kicsit csendben maradnának. Még egy ideig..

Ezt az egy képet leszámítva hanyagolnám én most azt, hogy hány ház égett le, hányan maradtak fedél nélkül, vagy éppen, hogy drámai képet festve ecsetelni kezdjem, hogyan futkorásztak az éjszaka közepén lángok között, mínusz fokokban zokniban vagy mezítláb a csecsemőket karjaikban tartó cigányasszonyok és gyermekeik. Láttuk ezeket a képsorokat, ott voltak, nincs amiért ismételgetni. Láttuk továbbá azt is, ahogyan addig példátlan módon megmozdult egy város, fittyet hányva a kijárási tilalomra az éjjszaka közepén, összeszedve cipőt, pokrócot, hálózsákot, élelmet, ki mit tudott és azt is, ahogy alig egy órára rá egész segélycsomag hegyeket hagytak maguk után. Ország-világ csodájára kezdett járni, megírta a bukaresti média, a legnagyobbak is. A miniszterelnököt követően telefonált "Ionopot" Iohannis is, ő sem hagyhatta ki az alkalmat.

Na! De ha nem is erről, akkor miről is akarok én beszélni? Arról, ami a címben is megjelenik. De feltennék előtte egy kérdést: - Téged a címnek melyik része fogott meg? Az, hogy segélycsomagot adott valaki át vagy hogy lenyúlták valakinek a telefonját? Min kezdtél el gondolkodni hirtelen? Azon, hogy "az a bűnöző nem érdemli meg, hogy segítséget kapjon!" vagy inkább azon, hogy "milyen pozitív gesztus az önzetlen és faji hovatartozástól független segítség." Melyik válik a te realitásod részévé, ami alapján majd állást foglalsz és mepróbálsz meggyőzni másokat az igazadról? Amelyik alapján tábort választasz, hogy majd egymásnak essetek és ne maradjon utánatok csak sértődöttség és epe.


Bocsásd meg nekem, de kiábrándító lesz, amit mondani fogok: bármelyik oldalra állsz, a rossz oldalra állsz!


Tudod, ha te meg én egy felemás színüre festet kocka két oldalán ülünk, akkor te meg leszel majd győződve arról, hogy én abszolút hülye vagyok, amiért szerintem a kocka kék, holott te fényképekkel tudod bizonyítani majd, hogy az piros. És elmegyünk majd mindketten és majd zászlót bontunk és alakítjuk az életünket, a várost, a társadalmat a kék vagy piros kocka "szent jegyében", miközben a katasztrófális valóság az egyszerűen az lesz, hogy mind a ketten tévedtünk, ugyanis a kocka egy felemás kocka. Egyik oldala piros, a másik meg kék. Ez a valóság. Az, ami mind a két színt magába foglalja. A mi esetünkben az egyik szín a gaztett, a másik pedig az, hogy eltekintünk fölötte akkor amikor az emberség az első! Mert jól megfér a kettő egymás mellett!

A csíki valóság úgy nézett ki a héten, hogy vittünk pár pokrócot otthoról mi is aznap este, ahogy sokan mások. Váll-vállt érve rendszerezgettük, hordtuk, pakoltuk, osztogattuk a pokrócokat, paplanokat, takarókat. Egyik mellettem lévő önkéntes az egyik segélycsomag átadása előtti pillanatban azt mondja:

- Nézd csak, ő az. - súgta halkan.

- Ki te? - kérdem én. Azzal átadott egy literes sampont és egy törölközőt a "rászorulónak".

- Ő lopta el négy évvel ezelőtt a telefonomat, azóta se láttam. - Egy harmadik önkéntes ismerős is meghallotta a beszélgetést, ezért közelebb jött.

- Az unokaöcsémet az sapkázta meg a Petőfi utcán egy szál szivarért 10 éve...

Erre én is nézelődni kezdtem. Nekem két incidensem is volt 10-15 évvel ezelőtt: egyszer a megspórolt tízórai pénzemet, másodszor a szendvicsemet vették el a régi kockaköves főtéren iskolából hazamenet.


Hova akarok kilyukadni? Oda, hogy a felismeréseket követően úgy folytattuk az osztogatást tovább, mintha mi sem történt volna. Őrültek vagyunk, gondolhatnák egyesek, de én holnap este is visszamegyek és jövő héten is, amíg az időm engedi a család mellett, akárcsak a többiek: az önkéntesek, a városi és a megyei önkormányzat alkalmazottai a hivatalos szervek stb. Megértettünk egy dolgot:


Ez most rólunk is szól! A történtek pedig egy lehetőség arra, hogy megmutassuk, nekünk nem a bőr színével van a problémánk!

Senki sem mondta, hogy a szőnyeg alá kell seperni és örökre el kell felejteni mindent. Tudjuk és tudja mindenki, hogy nem kevés problémát okoztak a "rászorulók" a csíkszeredaiaknak - hogy így fogalmazzak, mert a végén még lecsuknak az új törtvények értelmében. Tény, hogy nem kevés ember életét keserítették meg és okoztak bajt, álmatlan éjjszakákat és szomorúságot. Azonban a sok rosszindulatú bukaresti megbélyegzés ellenére most megmutathatjuk, hogy milyenek vagyunk mi székelyek, magyarok, hogy csupán a civilizált élethez ragaszkodunk.


Tartsuk szem előtt, hogy az ahogyan viselkedünk, ahogyan megszólalunk most és mindaz amit teszünk az ügyben, annak mind, mind hatása lesz az elkövetkezőkben és csakis minket fog jellemezni.


Kérve kérlek, hagyjátok a gyűlölködést, irigykedést - elképesztő de igen, van aki irigységének ad hangot amiért most különös odafigyelés illet őket - és az epeömlést. Jelentkezzetek inkább önkéntesnek, mert nagy szükség van rá! Most van az ideje annak, hogy emberségesek legyünk, a számonkérésnek pedig csak majd azután lesz, hogy megoldottuk a problémát. Az pedig még messze van. Lássuk be.


8,211 views0 comments